És akkor Brüsszel nyíltan ráfordult az ukrán EU-csatlakozásra

„Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs.
Mi nem ígérgetünk a levegőbe, Pelikán” (A tanú)

Emlékszünk még, mekkora vihart kavart az Európai Tanács ülésére siető Gitanas Nausėda litván elnök kijelentése, miszerint könnyen lehet, hogy Ukrajna beelőzi a tizenöt-húsz éve előszobáztatott nyugat-balkániakat is a csatlakozásban.

Nos, nemrég az Európai Unió bővítésügyi biztosa, Marta Kos, tett rá még egy lapáttal, amikor

majd kiemelten és sokáig beszélt Ukrajnáról és arról, hogy geopolitikai érdekek – vagyis az oroszellenes egységfront – nyomán 

Hogy a csatlakozáshoz feltételként szabott kritériumoktól Ukrajna mennyire távol áll, az józan ésszel teljesen nyilvánvaló, és ezek közül csak az egyik, bár kétségkívül az egyik legfontosabb a gazdasági aspektus, amelynek kapcsán két esztendeje még kendőzetlenül írtak a nyugati lapok és agytrösztök.

De mindemellett – egészen az idei év elejéig – számtalan beszámoló és jelentés született, amely a gazdasági terheken túl többek között a korrupció elképesztő mértékét, és az emberi jogokkal, vagy általában a jogbiztonsággal kapcsolatos hiányosságok sorát rótta fel Ukrajnának, amelyek egyesével is elegendőek lennének ahhoz, hogy megakasszák a csatlakozási tárgyalásokat. Az EU által kijelölt mérföldkövek – alkotmánybírósági bírósági, korrupcióellenes, oligarchaellenes reformok, a szerzői jogok adaptálása, a pénzmosás elleni fellépés, és végül a nekünk kiemelten fontos nemzeti kisebbségeket diszkrimináló törvények megváltoztatása – mindegyikétől igen messze van Ukrajna.

A korrupció az ukrán hadsereg teljesítményére is rányomta a bélyegét, de természetesen a probléma nem csak a védelmi tárcát illeti.

A Transparency International Ukraine árnyékjelentése például 2023-24 kapcsán arról számolt be, hogy Ukrajnának összetett reformokat kellene végrehajtania és összhangba hozni a jogrendszerét az unióssal. Ukrajna korrupcióérzékelési indexe is nőtt a Transparency International 2024-es jelentése szerint – persze a szervezet számait szokás vitatni, ám az mégiscsak látványos, hogy miközben a fősodor narratíváját alátámasztó jelentés szerint Ukrajna ennyire alkalmatlan az uniós tagságra,

Az Európai Számvevőszék 2021-es jelentése szerint a „magas szinten elkövetett korrupció” Ukrajnában is „széles körben súlyos kárt okoz az egyéneknek és a társadalomnak”, s bár az ukrán oligarchisztikus viszonyok közepette egyes részterületeken volt javulás 2016-2019 között, az igazságügyi reform terén visszaesést láttak, és a rendszerszinten kiépült korrupció büntetlensége miatt is nagy a bizalmatlanság.

A Bruegel 2024-es elemzése szerint emellett „Ukrajna felvételének potenciális költségei 110 és 136 milliárd euró között alakulhatnak” egy hétéves költségvetés tekintetében. A CEPA nevű washingtoni szervezet pedig már 2023-ban feltárta az elképesztő gazdasági egyenlőtlenségeket az EU tagállamai és Ukrajna között, amely komoly problémákat eredményezhet.

Eközben az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatala (OHCHR) 2023. március 24-én az ukrán emberi jogi helyzet kapcsán közzéttt jelentésében természetesen az orosz megszállás borzalmai kaptak elsősorban helyet, ugyanakkor 

S ami persze felér egy beismeréssel:

Vagyis: Ukrajna katonai vezetésének ettől kezdve joga van korlátozni az állampolgárok szabad mozgását, átvizsgálni a holmijaikat, és erőszakkal elkobozni a vagyontárgyaikat állami szükségletek kielégítésére. Ukrajnában tehát nem szoft-eszközökkel, hanem nagyon is konkrét felhatalmazás mentén betilthatják a békés gyűléseket, és kijárási tilalmat rendelhetnek el. Ráadásul 2024 augusztusában az ukrán parlament megszavazta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának ratifikálását, de a 124. cikk szerinti nyilatkozattal, amely szerint hét évig Ukrajna „nem fogadja el a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát” a háborús bűncselekmények tekintetében, „amikor a bűncselekményt valószínűleg állampolgárai követték el”. Vagyis: igen, de nem.

Ekkor még az Amnesty International jelentése is tele volt elmarasztalással: „számos vezető médiaszervezet panaszkodott az ukrán hatóságok nyomására”, például az Ukrajinszka Pravda, hogy „az Elnöki Hivatal többek között nyomást gyakorol a vállalkozásokra, hogy ne hirdessenek”.

Ilyen és ehhez hasonló jelentések születtek korábban Ukrajnáról. Jellemzően azok a szervezetek is komoly kritikáiknak adtak hangot, amelyek kapcsán rendszeresen felmerül a politikai motiváció gyanúja, s amelyeket igen nehéz lenne nyugati fősodor-elleneséggel vádolni. Mint például a USAID-en keresztül is finanszírozott említett Amnesty Internationalt vagy a Transparency Internationalt. 

Nemrég még az egyébként Ukrajna-barát szakértők is úgy számoltak, minimum 10-15 év lenne, mire Ukrajna alkalmassá válna arra, hogy a szabályoknak megfelelően beléphessen az EU-ba.

Azonban Brüsszelben időközben más szelek kezdtek fújdogálni. A hirtelen fordulat természetesen megfelelő politikai háttérrel bírt.

 S az uniós bővítési biztos, Kos részéről a Szabad Európának adott interjúban ki is mondta, miért veszik lazábban a feltételeket Ukrajna esetében, mint akár hazánk, akár a többi tagjelölt esetében:

„A Bizottság minden olyan megoldást támogat, amely Ukrajna érdekeit szolgálja” – mondta (ami pedig Magyarország kérdését – pontosabban az Ukrajnában élő kárpátaljai magyarokat ért jogsérelmeket illeti, a riporter kérdésére, határozottan azt válaszolta, szerinte az ukránok „eleget tettek” ebben az ügyben).

továbbá:

például az amerikai elnök személye.

S hát az is egészen egyértelmű, hogy az NGO-k jelentései is elkezdtek ebbe az irányba tendálni.

Jelesül ugyanaz az OHCHR, amely aggódott az ukrán részeken eltűnt civilek miatt, idén tavasszal a szervezet Faji Megkülönböztetés Megszüntetésével Foglalkozó Bizottsága gratulált Kijevnek az elért eredményekért, többször hangsúlyozva, Ukrajna dicséretet érdemel.

A Transparency International ugyancsak kedvezőbb képet festett idén a Basel Institute on Governance-szal közösen kiadott jelentésében, amelyben méltatta Ukrajna erős elkötelezettségét és „folyamatos előrelépést” a korrupció felszámolása terén, továbbá„lenyűgözőnek” nevezték a korrupcióellenes intézmények lépéseit. Annak ellenére, hogy

És természetesen egyre hangsúlyosabban előkerülnek Ukrajna felvételének geopolitikai előnyeit taglaló elemzések – ironikus, hogy ezek elsősorban az EU-n kívülről érkeztek eddig. Mint például a brit (tehát nem is EU-tagállambeli) Tony Blair Institute, amely terjedelmes jelentésben elemezte, hogy „Ukrajna EU-tagsága erősítheti  a kollektív biztonságot és megerősíti a hozzájárulásunkat a demokratikus elvekhez és az emberi jogokhoz”. Hangsúlyozta Ukrajna stratégiai jelentőségét a geopolitika terén.

Vagyis egyre erősebb a nyomás, hogy Ukrajna EU-tag legyen, méghozzá 2030-ig bezárólag. Mindezt annak ellenére, hogy a korrupciós helyzet minden feltételezés szerint nem javult, a kisebbségeit továbbra is elnyomja, a jogrendszere és – az azóta az orosz agresszor által azóta egyébként rommá lőtt gazdasága – alapján még a legoptimistább becslések is 10-15 évre tették volna az EU-ba való belépése elméleti idejét – 

Időközben az Európai Parlament legerősebb pártja pedig valenciai kongresszusán kiáltotta ki, hogy Ukrajna mielőbbi, gyorsított csatlakozása mellett áll.

Nyitókép forrása: NICOLAS TUCAT / AFP